Először is azt kell látni, hogy a vevő nemcsak az, aki bejön egy boltba és vásárol. Aki mondjuk egy hatalmas ipartelepen dolgozik, és például az Ő cége javítja a klímákat, akkor neki az ipartelep a vevő. Ha az az ipartelep kínai kezekben van, és nem is beszélnek egy nyelvet, akkor is.

​Nincsen olyan, hogy nem lehet mérni az elégedettséget.

Ahogyan pedig lehetne mérni az elégedettséget, azt egy példán keresztül mutatom be: vegyük az előző klímás példát. Van egy kínai vezetőség, akikkel nem is beszélünk egy nyelvet.

​Van az ipartelepen kettő klímás cég is, de a kínai csak egyet szeretne, vagy minket, vagy a másik céget. De nekünk ez jelenti a bevétel 80%-át, tehát nyilván jó lenne ezt elnyerni.

Megfogjuk és megkérdezzük a kínait, hogy mi az igénye, mi az, amivel elégedett lenne, hogyan készítsük el a munkát, ami neki jó lenne. Mikor ez kiderül, addig dolgozunk, addig javítjuk a munkát, amíg elégedett nem lesz. Minden felesleges dolgot kiveszünk a munkából, és csak azt csináljuk, ami neki az igénye. (És itt nem kell túlzásba esni, itt arra gondolok, hogy mondjuk mi eltakarítjuk a munkaterületet, ami egy 4 órás munka, de ő ezt nem is igényli).

​Tehát most ott vagyunk, hogy megtudjuk az igényét, és teljesen aszerint dolgozunk. Mindent kijavítunk, amit kell.

Egyértelműen minket fog választani, hiszen pont ezt keresi.