Ahogy az elején is írtam, az emberek tesznek olyan dolgokat, melyek néha ártanak. Ezt nem kell megakadályozni, maximum csökkenteni lehet, de teljesen nulla, olyan nem létezik.

Szóval, mikor ott van a munkatárs és tudjuk, hogy tett valami rosszat, akkor mi is a teendő?

Először is meg kell tudni, hogy mi történt. Csak kérdezd meg, hogy: Mi történt?

Mert igenis lehet az, hogy JÓ az, amit akart. Nem akart semmit rosszat.

Szóval, mikor tudjuk, hogy mi történt, akkor hagyjuk, hogy mondja el! Hadd meséljen. Örülj, ameddig elmondja, mert ha el sem mondja, akkor már igen rossz helyzetbe vagy.

Ilyenkor azt fogod érezni, hogy: „Megverem!” „Édesanyádat hogy is hívják?” és még sorolhatnám, de Neked, mint VEZETŐNEK, nem szabad ezt tenned. Egyszerűen megérted a helyzetét és nyugtázod. Úgymond meghallod, hogy Ő elmondta. Értettem, amit mondasz, hallottam!

Ilyenkor fogod látni, hogy mi a helyzet. Nyilván, ha valami nagyon durva történt, akkor meg tudsz válni ettől a munkatárstól, de ameddig nem halt meg senki, addig nem nagyon tud olyat mondani, ami ennyire durva lehetne.

Itt, ha akarod, akkor meg tudod kérdezni, hogy mégis miért találja ezt rendben. Nem lekezelően kell megkérdezni, hanem érdeklődően! Tényleg lehet, hogy Ő helyesnek gondolta, és akkor ezt rendbe kell rakni nála. Mert lehet, hogy messzebbről nézve – mondjuk céges szinten – az nem volt helyes. De ezt is normális ember módjára kell megbeszélni vele.

A következő lépés: Hozz egy új megállapodást!

Nem csinálta meg most, vagy esetleg elrontott valamit. Nem baj. Nem akarjuk Őt elveszíteni, szóval egyszerűen hozzatok egy új megállapodást.

Mindennél fontosabbak a munkatársak. Ők termelnek, ők teremtik meg az egészet, szóval igenis kell egy új megállapodást hozni, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalása, és ne menjen el.